heavymetal.hu

Welcome On Board

A keszthelyi metalosok első demójáról, az Outcast -ról néhány éve már beszámoltunk, amely egy tehetséges, jó dallamérzékkel megáldott "trú" bandát mutatott. A srácok az idén vették fel a következo demójukat, a Welcome On Board -ot, amely egy nagylemeznyi anyagot tartalmaz.

Sajnos, az előző anyaghoz képest a hangzás romlott: bár minden hangszer kivehető, jópárszor együtt torzulnak, a basszusgitár pedig néha elég halk, pedig az Outcast -on az is szépen szólt.

A demót az N-Tro címu intró nyitja, amely a lemez címéhez méltó sci-fi hangulatot teremt. Aztán berobban a Welcome On Board , amely néhol Maiden -es, fütyülhető gitártémáival, lendületességével nemcsak a jó hangulatot biztosítja, de az album irányvonalát is jól jellemzi. Ahogy a Welcome On Board -ról, úgy a lemez többi nótájáról is elmondható, hogy a srácok nagyon jó dallamérzékkel rendelkeznek: aki egyszer meghallgatja a nótákat, az következőre a számokat már az együttessel közösen énekli / dúdolja.
Hasonlóan speed-es vonalat képvisel a Feel The Fire és a Lost In The Twilight , míg a közéjük "szorult" Moonlight egy kicsit lassabb tétel, amelyben a billentyűk is jobban átjönnek.
A hatodik tételként felhangzó Outcast már az előző demón is rajta volt, de nem véletlenül vették fel újra a srácok: ez bizony az Ancestor szerintem legjobb nótája! Az Outcast ugyanis egy lendületes, riffelős, némileg power-ös dal, amelynek a refrénjét is nagyon eltalálták. Ezt követi a "névadó" szám, az Ancestor , amelyben újból a speed-es tempók dominálnak, ám a dalt nem érzem túl erősnek, talán csak a kissé "bugyuta" szövege miatt....
Már az elozo demón is volt egy lassú, epikus tétel, amely engem nagyon megfogott - itt sincs ez másként. A kissé Blind Guardian hangulatú számcím, a When Time Stands Still egy lassú, billentyűs nóta, amelyben az énekes végre kiereszti a hangját. Bár hangja a lemez több pontján is a fiatal Kiske-re emlékeztet, ebben a nótában le sem tagadhatná kit tekint egyik példaképének...:)
A balladát egy újabb speed, a Folks From The Space követi, amely szövegvilágával megint a sci-fi-k területére kalauzol. Itt jegyezném meg, hogy talán érdemes lett volna egy egységes koncepciót kialakítani, amelyben végig sci-fi témák szerepelnek (a'la Gamma Ray ). És ha már szóba került Kai Hansen bandája, akkor nem mehetünk el szó nélkül a fiúk igen jól sikerült Future World feldolgozásán, amely a demón egyfajta bónuszdalnak tekinthető.

Sajnos, a legutolsó információink szerint az együttes tagjai - a barátságot fenntartva - befejezték muködésüket, de remélhetőleg nem utoljára hallunk a róluk, hisz a tehetség ott bujkál bennük, és mint tudjuk az "nem vész el, csak átalakul"...:)))

Sumi